Alapítványunk adószáma
Elektronikus napló

A képre kattintva beléphet az elektronikus naplóba!
Névnap
Ma 2018. december 18., kedd, Auguszta napja van. Holnap Viola napja lesz.
Inárcsi tehetségek felfedezése

A logóra kattintva elolvashatja beszámolónkat.
Határtalanul

A logóra kattintva elolvashatja beszámolónkat a 2018. évi kirándulásról.
Tanórán kivüli munka
Ki olvas minket?
Oldalainkat 62 vendég böngészi

„Petőfi Sándor nyomában - Erdélyben és a Partiumban”

 

 

Erdély - 2018. május 16-19.

 

A Tolnay Lajos Általános Iskola hetedikesei a sikeres pályázat eredményeképpen az idén is részt vehettek a Határtalanul program keretében, egy négynapos, élménydús erdélyi kiránduláson.

2018. 05. 16-án a hajnali időpont ellenére is frissen, vidáman, és nagy izgalommal indultunk a hosszú útra, amely egészen Székelyföldig tartott. Utunk alatt Petőfi Sándor életpályája nyomán ismerkedtünk Erdéllyel, ahol ellátogattunk a költő Szendrey Júliával való kapcsolatának legfontosabb helyszíneire is.

Első állomásunk Nagykároly volt, ahol megtekintettük a Kárpát-medence egyik legszebb kastélyát, a gyönyörűen felújított Károlyi-kastélyt. Sajnos az idő nem kedvezett, de az eső sem szegte kedvünket a kastély körbejárásában. Majd megcsodáltuk a gyönyörű kastélybelsőt, ahol éppen filmforgatáshoz készültek, megnéztük az afrikai vadászatok emlékeit és egy Panoptikumot, ahol pl. Széchenyi István és Ady Endre élethű mását is láthattuk. Ezután a szintén felújított Erdőd várába látogattunk, amelynek kápolnájában hajdan Petőfi és Szendrey Júlia megesküdtek. A kápolnának sajnos már csak a romjai találhatók meg. Utunk ezt követően Nagybányára vezetett, ahol ismét Petőfire és kedvesére emlékezhettünk, akik egy keréktörés miatt nem juthattak el Koltóra, így mézesheteik közepette egy éjszakát itt kellett tölteniük. Mi itt egy templomot néztünk meg, és a mise részleteibe is belehallgathattuk. A nap zárásaként megérkeztünk a koltói szálláshelyünkre, ami nagyon barátságos volt, és a hosszú nap után a jóízű vacsorát elfogyasztva mindenki jót aludt.

Másnap reggel Koltón meglátogattuk a Petőfi Sándor Magyar Nyelvű Általános Iskolát, amely csodálatos helyen, a Teleki-kastély udvarán található, ahol Petőfi és hitvese a mézesheteket töltötte. Itt megcsodáltuk a gyönyörű kilátást, és a költő somfája alatti híres kőasztalát, amelynél többek között a Szeptember végén című versét is megírta. A kastélykertben áll a költőt és feleségét közösen ábrázoló meghitt hangulatú szobor, ahol elszavaltuk az említett verset, és koszorút is elhelyeztünk. Az iskoláról sok érdekes dolgot hallhattunk, és nagyon rácsodálkoztunk, hogy náluk 8:00-15:00-ig tart a tanítás, az órák 50 percesek, és minden szünet csak 10 perces, tehát nincs tízórai és ebédszünet sem. Az osztályzatokat 1-10-ig adják, így az egyesnek négy változata van, és csak ötöstől jut tovább a következő évfolyamba a tanuló. A koltói gyerekek nagyon kedvesek voltak, nagy örömmel fogadták az ajándékunkat is. Mivel náluk ezen a napon a 8. osztályosok ballagása volt, így focimeccs helyett az egyik hetedikes fiú kalotaszegi táncot mutatott be nekünk, ami nagyon látványos volt, és nagy tapssal köszöntük meg. Mivel a Teleki-kastélyt felújítják, ezért a koltói művelődési házban néztük meg az ideiglenesen elhelyezett Petőfi Múzeum tárgyait, képeit, írásait. Majd rövid utazás után Désre érkeztünk, ahol megnéztük a református templomot, és megcsodáltuk az udvarán lévő, több, mint 300 rózsatövet. Ezután Tordára utaztunk, ahol városi sétánk nyomán fagyiztunk is egyet, majd megtekintettük azt a helyet, ahol Petőfi nejével és kisfiával megszállt, miközben Székelyföld felé tartott, hogy csatlakozzon Bem József seregéhez. Végül kirándulásunk egy meredek pontjához érkeztünk, a Tordai-hasadékhoz, amely Erdély egyik legelképesztőbb természeti látványossága, egy hegylánc tetejétől a talpáig kettérepedve. Az izgalmas és veszélyektől sem mentes túra során rengeteg képet készítettünk a hasadék fölött égbe nyúló sziklákról, a hegy lábánál folydogáló patakról és függőhídról. A kiadós séta után hosszú utazás várt ránk, egészen) Székelykeresztúrig, ahol két éjszakát töltöttünk a kényelmes, fürdővel felszerelt szobáinkban. A harmadik nap, reggelit követően ismét útnak indultunk, először Székelykeresztúron látogattuk meg a roppant érdekes tájmúzeumot, amely mára skanzenné nőtte ki magát. Ezután Parajdra, a sóbányába utaztunk, ami nagyon izgalmas, titokzatos és hangulatos volt. A mélybe vezető út egy részét busszal tettük meg, majd hosszú lépcsőn gyalogoltunk lefelé. Ámulatba ejtett bennünket, hogy kb. 120 méterrel a föld alatt szinte egy kisváros tárult elénk, amely rengeteg program lehetőséggel várja az idelátogatókat. A kisebbeknek játszótér és emeletes játszóház, a bátraknak hatalmas kalandpark, a pihenni vágyóknak masszázsfotelek a nyugalmat keresőknek még templom is rendelkezésükre áll. Néhányan a közös tornába kapcsolódtunk be, amit igazán élveztünk. A sóbányát elhagyva rövid vásárlásra megálltunk Korondon, elmentünk Józsa János a „A Népművészet Mestere” címmel rendelkező fazekas műhelyébe, ahol megcsodáltuk a gyönyörű agyagedényeket. Majd Farkaslakán megkoszorúztuk Tamási Áron síremlékét is, ahol együtt elénekeltük a Székely Himnuszt, melyet a többi turista is velünk együtt énekelt.

Ezután Szejkefürdőn, a csodálatos székelykapuk alatt átgyalogoltunk Orbán Balázs sírjához, és ezt a síremléket is megkoszorúztuk, majd Székelyudvarhelyen töltöttünk egy szabad órát városnézéssel, fagyizással és szuvenír gyűjtéssel.

Legutolsó állomásunk ezen a napon Székelykeresztúron a Gyárfás Kúria volt, ahol Petőfi Sándor utolsó éjszakáját töltötte. Itt található Petőfi körtefája, amely utoljára „látta” őt verset írni. A körtefának már csak a törzse van meg, de mellette új körtefa hajtott ki. Innen elsétáltunk szálláshelyünkre, ahol a vacsora után igyekeztünk összepakolni, mert másnap reggel korán indultunk, és hazafelé vettük utunkat. Először Segesvárra érkeztünk, ahol megnéztük az óváros látnivalóit, a híres Óratornyot megmásztuk a diáklépcsőt, ami igazán fárasztó volt. Jutalmul az út végén a várban és a szép kilátásban gyönyörködhettünk.

Megtekintettük Petőfi Sándor szobrát a Szent József római katolikus templom és a Csizmadia bástya közötti kis parkban.

Ezek után Fehéregyházára utaztunk a Petőfi Múzeumhoz, ahol a terepasztalnál döbbent és szomorú arccal kísérhettük végig a költő életének utolsó óráit. Ezután a múzeum udvarán található Névtelen Hősök szobránál koszorúztunk, és az 1848-1849-es szabadságharcban elesett katonáinkra emlékezve elénekeltük a Himnuszt. Petőfi szobránál pedig egyik társunk felolvasta az „Egy gondolat bánt engemet” című versét. Végül elmentünk Fehéregyháza határában megnézni Petőfi Sándor elestének helyszínét, ahol egy szobor őrzi költőnk emléklét az út mellett. Ezután tovább folytattuk utunkat hazafelé, Bánffyhunyadon, megállva megcsodáltuk Kalotaszeg legnagyobb református templomát, megkoszorúztuk Petőfi emléktábláját, a templomkertben megtekintettük a bánffyhunyadi Magyar Hősök Emlék-kövét, valamint azt a kőasztalt, amelynél Petőfin kívül még Ady, Babits és Kós Károly is alkotott bánffyhunyadi látogatásaik alkalmával. Hazafelé a Királyhágónál is megálltunk megcsodálni a szép kilátást. A határhoz Nagyváradon keresztül jutottunk el. Szombaton késő este fáradtan, de élményekkel gazdagon érkeztünk haza. Köszönjük a Határtalanul Pályázatnak ezt a lehetőséget, amely mindannyiunknak nagy élményt nyújtott.