Alapítványunk adószáma
Elektronikus napló

A képre kattintva beléphet az elektronikus naplóba!
Névnap
Ma 2018. szeptember 19., szerda, Vilhelmina napja van. Holnap Friderika napja lesz.
Inárcsi tehetségek felfedezése

A logóra kattintva elolvashatja beszámolónkat.
Határtalanul

A logóra kattintva elolvashatja beszámolónkat a 2018. évi kirándulásról.
Tanórán kivüli munka
Ki olvas minket?
Oldalainkat 97 vendég böngészi

Szavalóverseny az alsó tagozaton

November 16-án a Fekiács úti iskolában 60 kisdiák szerepelt a vers – és prózamondó versenyen. A tornaterem zsúfolásig megtelt! Ott voltak a csemetéikért izguló szülők, nagyszülők, az iskola régi és jelenlegi tanárai. A közönség nagyon magas színvonalú produkcióknak tapsolhatott. A sok-sok hibátlan szövegmondásért, a jó szövegválasztásokért dicséret jár a szereplőknek és az őket felkészítő tanító néniknek.

Bővebben...

 

Bolyai matematika csapatverseny 2011.

Idén 5 csapattal vettünk részt Alsónémedin a Bolyai matematika csapatverseny megyei fordulóján.
A versenyt követő napokban örömmel láttuk az Interneten, hogy a 8. évfolyamosok csapata bekerült a legjobb hat közé. A konkrét helyezést csak az október 24-i eredményhirdetésen tudtuk meg. A budapesti Szent István Gimnázium dísztermében zeneiskolások adtak műsort a legjobbak tiszteletére.  Ekkor hirdették ki, hogy
3. a Tolnay Lajos Általános Iskola csapata
.

Kovács András, Szilágyi Eszter, Lukács Cintia, Urbán Johanna.

 

Bővebben...

 

Mezei futóverseny 2011.

Szokás szerint Kakucson rendezték a körzeti mezei futóversenyt.

A legjobb eredményt Juhász Tímea érte el, aki a III. korcsoportos lányok között második lett.

 

A régi ház


Az idei tábor egyik fontos hozadéka volt, hogy Fodor Éva sikeresen mutatkozott be önálló csoportvezető-rendezőként. Ordasi Gábor segítségével Dragomán György novelláit dolgozta fel, melyeket egy kerettörténet fűzött össze, ami kiegészült a gyerekek improvizációival is. A történet szerint kiránduló gyerekek egy vihar következtében elszakadnak tanítójuktól, és egy régi házban keresnek menedéket, ahol régi - számukra különös, alig ismert - tárgyakat találnak, melyek beindítják a történetmesélő fantáziát. Így kerülhet a gyerekek vágyairól, erkölcsi és a felnövésből fakadó problémáiról szóló történetek középpontjába egy pénzes ládika, egy fényképezőgép, vállfák, illetve egy rongybaba. A régi tárgyakból „kiáramló” történetek látszólag régi időkről (például a hagyományos iskoláról) mesélnek, valójában nagyon is jelen idejűek a gyerekek ihletett, érzékletes, eleven játékának köszönhetően, ami arról árulkodik, hogy sikerült megéltté tenni számukra minden momentumot. A fantázia és a játék így végig hiteles, és személyes pillanatokat teremt miközben az elhagyott ház bútorai természetes módon alakulnak át a különböző helyszínek megjelenítőivé. Noha látszólag a történetek hétköznapi, kis fontossággal bíró és valódi drámai történéseket nélkülöző eseményekről szólnak, mégis mindig sikerül bennük megtalálni a mélyben, a gyerekek pszichéjében, a magukkal való küzdelmekben rejlő drámaiság kifejezésének eszközeit. Egy kibontott hajjal pózoló lány, aki egy véletlen folytán jön rá, hogyan indulhat el a nővé válás útján, egy a levegőben, szúró mozdulatban tartott kés, amely kifejezi az addig egy fiúban lappangó feszültség felszínre törését, egy síró rongybabát szorongató lány, aki küzd saját gyermekségével, miközben már az anyaszerepre készül: mind olyan képek, olyan pillanatok, amelyek emlékezetessé teszik ezt az előadást.

Kovács Zoltán

 

Tábori előadások

Szivák-Tóth Viktor:

Momo

Kovácsné Lapu Mária és Kovács Anna Michael Ende Momo című regénye alapján készítettek színpadi játékot, asszisztensként Kovács Géza segítette a csapat munkáját. A dramatizálás vezérfonalaként az irodalmi anyagban megjelenő értékszembesítő szerkezet szolgált: a szürke urak, illetve az általuk irányított társadalom sivár világa áll szemben Momo és a gyerekek közösségből táplálkozó, tartalmasabb életével. Ahhoz, hogy ebből érvényes színpadi forma születhessen, elsősorban az életkorilag is heterogén – zömében 4-6. osztályosokból álló – csoport közösséggé válása volt szükséges, ennek sikerességét bizonyította az a játékkedv, amivel a gyerekek a figurákat megszólaltatták. Egy ilyen csapattal vált lehetségessé a  nem kis munkát igénylő koreográfiák, dalok elsajátítása és élményszerű bemutatása is. A mozgásért Kettler Szandra volt felelős, zeneszerzőként, részben zenészként Angyalföldi Zsuzsa, Kocsis Csaba és Illés Csaba vette ki részét az alkotófolyamatból.

 

Bővebben...