Az iskolák, óvodák és bölcsődék örvendetes zárva tartása, valamint a lehetőségek szerinti otthon maradás a koronavírus fertőzés ideje alatt lehetőséget ad arra, hogy a szülők megfigyelhessék a gyermekük evési szokásait, az azokban beállt esetleges változásokat. Az alábbi cikkben erről a témáról kívánok szólni, kérem, a cím mellé képzeljenek rónia táblát.
Az otthoni napirend szerves részévé vált – a tanulás mellett – a rendszeres időközönként történő étkezés a családokban. Ideális esetben az összes családtag részt vesz az előkészítésben, terítésben, közösen elfogyasztják az alkalmanként együtt elkészített ételt, majd együtt rendet raknak, és ez alatt nem használnak képernyőt, legyen az bármilyen. Mielőtt ennél a pontnál abbahagyná az olvasást, nem ennek az utópiának a megvalósítása lesz a cikkem témája. Az foglalkoztat, hogy miért tapasztalhatnak változást az evési szokásokban ebben a példa nélküli időszakban?
Az okokat nem csak a biológiai szükségletek szintjén kell keresni, mégis kezdjük azokkal. Előfordulhat, hogy pont a növekedési ugrás időszakába ért a gyermeke, ez 1-2 hetes intenzív étvággyal, főleg magas szénhidrát igénnyel jelentkezik, és a ruha- valamint cipőméret növekedésével, ingerültséggel, a megszokott képességekben való visszaeséssel járhat együtt, főleg 1-3-6-9 -12-18 hónapos korban és születésnapok környékén.
Ezen túlmutatóan az evésre úgy is gondolhatunk, mint hiányzó pszichológiai funkciók pótlékára: azaz a kielégítetlen szükségleteket evéssel próbáljuk meg helyettesíteni. Gondolja végig, hogy a gyermeke megnövekedett- vagy lecsökkent étvágya mögött állhat-e valamelyik az alábbi indokok közül. Az érzelmi evés a pandémia idején természetesen előforduló jelenség, hiszen megnyugtató, hamar elégedettségérzést okoz, el lehet ütni vele az időt.
1. Kapcsolatéhség
Mások társaságának élvezete jelen helyzetben meglehetősen limitált. Bár elsőre úgy tűnhet, hogy a felnövekvő generáció online éli az életét, de a személyes kapcsolódások intimitása mégis hiányozhat nekik, és e helyett elkezdhetnek enni, nassolni, falatozni. A szorongás is megjelenhet túlevésben, ilyenkor gondolkodás nélkül nyúlnak az ételhez, hűtőhöz a gyerekek, elterelni a figyelmüket a félelmeikről, aggodalmaikról. Jó, ha tudják, hogy a szorongás nem csak gondolat a gyerekek fejében, hanem érzések tömkelege az egész testükben. Azok, akik ezelőtt is szorongók voltak, még inkább tapasztalhatják azt, és menekülhetnek evésbe.
2. Elismeréséhség
A szülők szerepe kénytelen-kelletlen átalakulhat a tanítóévá, van ahol csak ellenőrzés szintjén, de egyes családokban szinte teljesen áthelyeződik a fókusz a teljesítményre. Míg mosolyognak azon a mémen, mely szerint nyilvánvalóan igaza volt szülőin az osztályfőnöknek, azért vegyék észre, ha az általános kommunikációjuk számon kérővé, elégedetlenné, kritikussá válik. A gyermekeknek szüksége van szóbeli dicséretre, elismerésre, külső motivációra, ennek hiányában is nyúlhatnak ételhez, vagy az evés pótcselekvéséhez.
3. Cselekvési éhség

Főleg azokban az otthonokban érhető tetten, ahol nincs udvar vagy erdő a közelben, és a koronavírus fertőzés miatti otthonmaradás szó szerint a négy fal között zajlik. A gyerekek mozgásigénye magas, ha unatkoznak, fásultak vagy nem történik velük és a testükkel sok ideig semmi, akkor akár egy kiadós étkezés is pótolhatja ezt a  cselekvésigényt. Ha összehasonlítja a gyermeke krízis előtti heti rendjét, és edzéseket, próbákat, úszást talál benne, szemben azzal a mozgásszegény életmóddal, amire most
kényszerül, akkor gondoljon arra, hogy ez is állhat a hátterében. 
4. Szeretetéhség
Sajnos sok olyan esetet ismerünk, amikor a család együttléte nem meghitt, nem jár együtt alapvető figyelemmel, minőségi idővel. Sokkal inkább zárka egy olyan gyermek szemszögéből, aki alkohol-vagy egyéb szerfüggő, érzelmileg vagy testileg bántalmazó szülőkkel kénytelen élni. A kényszerű karantén a családon belüli bántalmazás melegágya, ahonnan menekülés pár jó falat.
5. Ingeréhség
A rendszerességhez, heti és napi rutinhoz való mereven ragaszkodás hátulütője lehet a szürke hétköznapok mókuskerékhez hasonló megélése. Várhatóan több héten keresztül maradunk majd otthon, és a túlevés örömforrássá válhat a monoton, ismétlődő napokban.
6. Strukturális éhség
Ennek ellentéte az a helyzet, amikor az idő szétfolyik, minden a saját ütemében – sokszor halogatva vagy elhalasztva- történik, amikor a gyerekek nem tudják beosztani az idejüket és nem vállalnak felelősséget, hanem inkább az evésbe menekülnek a teendők elől. Az irányítás nélküliség érzését ilyenkor a saját teste és a befogadott étel felett érzett kontroll érzése helyettesíti.
7. Szexuális éhség
Essen szó a kollégiumokból hazatérő, felnőtt gyerekekről is, akik a családi házban vészelik át ezt a kritikus időszakot, elszakítva bimbózó párkapcsolatuktól, a megszokott intimitástól. Nem csak a lehetőség, de számos esetben a vágy- vagy vonzalom is hiányozhat felnőtt kapcsolatokban, így egy kiadós evéssel ezt az éhségüket a felnőttek pótolni igyekezhetnek. Ez a pont a szülők felé tarthat tükröt.
8. Produktivitási éhség
Abban az esetben, ha az otthon töltött időszak alatt a készségtárgyak oktatása alacsony szintű vagy megszűnik, és az otthoni játékok sem kecsegtetnek kreatív kihívásokkal, megtapasztalhatják a gyerekek az alkotás örömének hiányából érzett éhséget. Egy szebb étel elkészítése vagy elfogyasztása, süteménydíszítés, egyéb módon kifejezett kreativitás visszahozhatja azt az érzést, hogy van élet a hasznos tanuláson túl is. Abban az esetben is felüti a fejét ez a típusú túlevés, ha minden feladatot elvégeznek a gyermek helyett, nincs otthon rá bízott felelősség, nem érzi magát a családban hasznosnak, vagy az ő bevonása nélkül alakították ki a saját napirendjét.

Mi hozhat megoldást az adott helyzetekben?

  • A gyermek is vegyen részt a saját napirendjének kialakításában, amelyben ne csak a fontosabb tárgyak, de a kreatívabb készségtárgyak is kapjanak helyet. A lehetőségek szerinti változatosság megélése, például a napi feladatokat szokatlan leosztásban végezzék, cseréljenek szerepet egy-egy napra, húzzák ki a teendőket egy befőttesüvegből.
  • A nem túl merev, de létező és közösen megalkotott napirend tartása, pizsama partyval, családi fodrászkodással. Ha úgy érzi túlterhelt a gyermeke, jelezzen vissza a pedagógusoknak, kommunikáljanak rendszeresen. Beszéljen a kortársak szüleivel is, sosem késő barátságokat kialakítani, még ha csak az adott helyzetre is.
  • Több vagy adott esetben kevesebb inger – más minőségű vagy mennyiségű képernyőidő. Kövessenek bábelőadást, színházi előadást, koncertet, video telefonáljanak rég nem látott barátokkal vagy rokonokkal, nézzenek livestreamet fészekben kikelő madarakról. Minden lehetőséget használjanak ki, amikor szabad levegőn lehetnek biztonságosan, akár éjjel menjenek csillaglesre, keressék meg az önök fölött elrepülő repülőket, kövessék útvonalukat flightradaron.
  • A társas magányt megélő gyerekek mutathatják kiközösítés jeleit is. Akiket a virtuális csoportokból, azokat gyakran az iskolai személyes csoportokból is kihagyják, segítsenek nekik beszélni erről egy nyugodtabb időszakban. Itt az idő külföldi levelezőpartnert keresni ismerősi körben – nyelvtanulásnak sem utolsó- vagy megosztani ilyen irányú saját élményüket gyermekükkel.
  • Ne fukarkodjanak a dicséretekkel olyan helyzetekben, ahol a gyermekük viselkedése arra okot ad. Szeretetükről és arról, hogy Önökkel biztonságban vannak különösebb indok nélkül is gyakran biztosítsák őket. Amennyiben azt tapasztalják, hogy a párkapcsolatuk nyugtalanító és ennek tünete lehet a gyermekük megváltozott evési szokása, fogadjanak el és keressenek támogatást.
  • Engedje, hogy gyermeke hasznosnak érezze magát, tehessen szívességeket, legyen szerepe, rá osztott feladatok otthon. Ezek között lehet könnyebb, de igazán kihívást jelentő is változatosan.
  • Negatív érzelmeket érezni és kifejezni természetessé kell, hogy váljon. Legyenek szavaik (düh, harag, undor, elégedetlenség, csalódottság, unalom, bosszankodás, stb.) és használják azokat helyzetnek megfelelően. Konfrontálódás esetén a felnőttek villámhárító funkciót látnak el a gyerekek érzelmi viharában, de erre is szükség van az önkontroll kialakulásához.
  • Az evés lehet pótcselekvés, de jelezheti azt is, hogy a bevitt ételek minősége nem megfelelő. Törekedhetnek arra, hogy kerülik a túl sok cukrot, szénsavas üdítőket, konzervet, ne hagyják ki a reggelit és ügyeljenek a megfelelő folyadékbevitelre. Az esti nagy falások helyett osszák el az étkezéseket több alkalomra.
  • Próbálják elkerülni, hogy az evés és étkezés eszköz legyen a jutalmazásra- vagy büntetésre.
  • Számoljanak a lecsökkent kalóriaigénnyel a mozgásszegény életmód miatt, iktassanak be több zöldséget az étrendbe. Ebben következetesen mutassanak példát akkor is, ha a gyerekek nem két nap alatt veszik fel a réparágcsálás új szokását, Önöknek, felnőtteknek kell kitartani. 

Kezdjék azzal, amit eddig is megevett a gyermekük. Az étkezési zavarok külön kategória, azok esetében a gondolatok folyamatosan az evés körül forognak,
hogy mit, mennyit ehetnek, vagy nem ehetnek a személyek. Viszont az ízek valódi élvezete helyett bűntudat, önmarcangolás jelenik meg. Az ilyen nehézségeket nehezebb kordában tartani a pandémia ideje alatt, mert a megszokott elterelő rutinok, séta, tanulásba temetkezés, sportolás és edzés nem jelennek meg a napi teendők között. Mindemellett állandó téma a médiában, hogy mi fogyott el a boltokból, meddig vannak nyitva, melyik étteremnek kell bezárnia, amelyek szintén nehezítő tényezők.
Nagyon fontos, hogy ha gyermeke múltjában anorexia, bulimia szerepel, ne engedje elszigetelődni. Fokozottabb szükséglete lehet a társas támogatásra, mint eddig bármikor, a kiújulás esélye nagyon magassá válhat.

Amennyiben felkeltette a téma az érdeklődését, javaslom a szívemhez oly közel álló oktatóm, Lukács Liza könyveit (Az éhes lélek gyógyítása, Lenyelt vágyak, Otthonról hoztuk) és előadásait.

A szerző iskolapszichológus. Szíves visszajelzését kérem Messenger üzenetben a Katinka néni Facebook profilon, vagy az Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. címen szíveskedjen megtenni.

Kovács Katinka