Az általános iskolás, főleg alsó tagozatos szülőkhöz szeretném címezni ezt az írásomat. Számos esetben a gyermekeik szokásai vagy viselkedése megváltozott a kijárási korlátozás előtti időszakokhoz képest, és aggodalommal tölti el őket, hogy rendben van-e ez így. Szeretném górcső alá venni a gyakori érzelmi és viselkedéses válaszokat, amelyeket ez a korosztály a koronavírus fertőzésre, és az ebből fakadó otthonmaradásra adhat.

A jelenlegi helyzet példa nélkül való, a szülők több nemzedéke számára. Ha volt is ezelőtt élményük arról, hogy hosszabb ideig megváltoztak a mindennapjaik, most ez a teljes népességet érinti úgy, hogy a fizikai eltávolodás mellett az online közelség megmaradt. Nincsenek kész válaszok, családi hagyományok arra vonatkozóan, hogy hogyan küzdöttek meg ezelőtt ilyesmivel a családtagok – hacsak nem az álláskeresés, GYES időszakát vagy háborúkat tekintjük hasonlónak néhány esetben. Hazánkban szerencsére ritkán fordulnak elő természeti csapások. Így könnyen előfordulhat, hogy nincs kapaszkodó, tudásbázis a családban arra vonatkozóan, hogy stresszeseményeknél mi az, ami rendben van a gyerekeknél, és mi az, ami aggasztó gyanújele valami komolyabb nehézségnek.

A leginkább szerepet játszó tényezők:

  • A SZÜLŐI ÉS ROKONI MINTA. Hangsúlyos, hogy a felnőttek, akik körül veszik a gyerekeket egész nap, hogyan küzdenek meg lelkileg a korlátozások jelentette változásokkal és nyomással. A szülők traumatizáltsága egyenesen arányos a gyerekekével, így ez védő-de kockázati faktor is lehet.
  • A SZÜLŐK ÉS A GYERMEK KORÁBBI LELKI ÉS FIZIKAI ÁLLAPOTA is nagyon befolyásoló. Ez a korlátozások előtti időszakban fennálló állapotokat jelenti, amelyek kihatással vannak a későbbiekre.
  • A KORONAVÍRUS ELŐTTI SZÜLŐ-GYERMEK KAPCSOLAT ÉS KOMMUNIKÁCIÓ mennyisége és minősége szintén fontos változó, amelyet nem szabad figyelmen kívül hagyni. Önmagában a jelenlegi élethelyzet nem értelmezhető, csak az előzmények tükrében.
  • A REZILIENCIA, vagyis a rugalmas lelki ellenállóképesség a gyerekeknél és a felnőtteknél. Ennek mértéke eltérő, a kedvezőtlen feltételek ellenére fennálló pozitív megküzdést jelenti.
  • Maga az ESEMÉNY hogyan jelenik meg a gyermek életében, például van-e fertőzött a családjában, ismerősi körben, és ha igen neki mi a sorsa. 
  • Az olyan SZEMÉLYES ÉLMÉNYEK, amelyek emlékeztetik a személyt a jelenlegi eseményre, nagy mértékben befolyásolják a felnőtteket és a gyerekeket is. 
  • A gyermek TEMPERAMENTUMA miatt akár családon belül is nagy eltérések mutatkozhatnak testvérek között.
  • A JÖVŐRE VONATKOZÓ ELVÁRÁSOK is szerepet kapnak, azoknál kockázatosabb ez az időszak, akiknél sorsdöntő hónapok zajlanak: vizsgák, felvételik, akár gyermekvállalás miatt.

A felsorolt tényezők bonyolult összjátéka eredményezi a gyerekek állapotában beállt változásokat. Nem csupán összeadódnak, hanem akár hatványozódhatnak is a negatív vagy pozitív hozadékok egymás hatására. A tünetek megjelenése mellett meg kell figyelnünk azt is, hogy meddig állnak fenn, és milyen mértékben nehezíti az adott gyermek életét. A pszichológusok ideje rendszerint a korábbi időszak visszaállításakor jön el.

A jelenlegi helyzet rövid-és hosszú távú hatásaival is számolnunk kell. A megnövekedett félelem-és szorongásérzés csak a jéghegy csúcsa, a tehetetlenség, a romló testi és lelki állapot, a beszűkült szókincs, az alvás-és evészavarok és a saját magunkért és másokért való aggódás mind jelen vannak a hétköznapokban. Minél tovább fennáll a kijárási korlátozás vagy adott esetben a karantén, minél nagyobb a fertőződés kockázata vagy az attól való félelem, minél jellemzőbb a feszült légkör vagy az unatkozás, annál valószínűbb a tünetek megjelenése. Nehezítő tényező még az elégtelen vagy egymásnak ellentmondó információrengeteg például a teendőkkel kapcsolatban, a pénzügyi nehézségek felbukkanása, és a megbetegedettek vagy otthonukból kijárók esetében ezen felül a stigmák megjelenése is.

Az érintett gyerekek még a felnőtteknél is érzékenyebbek ezekre a tényezőkre. Nincs egy nagy könyv, amelyet ha követ, akkor instant megoldást kap, minden családnak és gyermeknek más az útja. Jó ha tudja, nem egyedül küzd a helyzettel, jelenleg több ezer háztartás mindennapi nehézsége ez. Csatlakozom a szakemberek döntő hányadához és javaslom, hogy játszanak-játszanak-játszanak.

Miket észlelhet a gyermekén és mit tegyen?

  • A SAJÁT ÁGYA HELYETT A SZÜLŐK ÁGYÁBAN SZERETNE ALUDNI. Ez az igénye természetes, adjon rá módot ha tud.
  • IDŐNKÉNT ÚJRA BEPISIL. Ha ilyen történik csökkentse a koronavírusról szóló információk tömegét a gyermek életében (ne hallja tv-ből, rádióból, internetről). Magát a bepisilést a legjobb természetesnek venni, a gyermek segíthessen az ágyazásban és a mosásban. Szenteljen neki több egyéni figyelmet, konfliktusmentes játékidőt.
  • A GYERMEKE SZÓKINCSE LECSÖKKEN. Tapasztalhatja, hogy keresi a szavakat, nem jut eszébe néhány kifejezés, rövidebbek a mondatai. Ez a vele járója annak, ha kevesebbet van közösségben, és talán Önre is igaz, így elég lehet, ha sokat olvasnak és jókat beszélgetnek.
  • MEGJELENNEK ÚJ FÉLELMEK. A kezelésük legyen játékos, készíthetnek szörny spray-t, tanulhatnak az emberi testről többet, elmagyarázva hogy tapadnak a vírusokra az antitestek és hogyan kebelezik be a fehérvérsejtek a káros baktériumokat. Léteznek féleleműző társasjátékok és mesék is.
  • MEGNÖVEKEDETT INGERLÉKENYSÉG, A TŰRÉSHATÁR CSÖKKENÉSE TAPASZTALHATÓ. A szabályok áthágása, nyafogás, és folyamatosnak tűnő követelőzések és elégedetlenkedés... ismerős lehet? A legnagyobb segítség a támogató szülői közösség, házastárs, a tudat, hogy ez természetes és átmeneti. Bővítheti a saját szülői szókincsét készségeit erre vonatkozó irodalommal, youtube videókkal, mert a szülőség tanulható. Itt Önnek van feladata ezeket kezelni.
  • HANGULATVÁLTOZÁSOK, akár a napon belül többször is, a szokásosnál nagyobb kiugrásokkal, harsány nevetésekkel és bömbölő sírásokkal. Elég, ha a saját érzelmeit és viselkedését uralja ezekben az esetekben maga a felnőtt, a szülő. A gyerekekét nem kell állandó kontroll alatt tartani és egyfolytában csitítani, tompításra kérni. Akkor, ha a heves viselkedések után a gyerekek nyugodtabbak, az azt jelzi hogy szükségük volt az intenzív érzelmek megélésére. Fontos, hogy amit ez a szülőkben okoz, azt ők maguk ki tudják dolgozni magukból érzelmileg, ne ragadjon meg sértettségben, haragban.
  • ALVÁSI NEHÉZSÉGEK, amelyek megjelenhetnek az elalvásnál, visszaalvásnál, ébredésnél. A körülmények megváltoztatása áll rendelkezésünkre, mint lehetőség, erre kitértem egy előző cikkemben amelyet a @Katinkanéni Facebook oldalon is megtalál. 
  • SZORONGÁS ÉS FESZÜLTSÉG A BETEGSÉG MIATT. Kifejezetten akkor, ha a gyermek életkorának nem megfelelő szinten értesül bizonyos információkról. Minél kisebb a gyerek, annál játékosabban, meseszerűen érdemes erről beszélgetni vele, és engedni kijátszani. Megoldást hoz, ha kikapcsoljuk a tv-t, rádiót, és mi megszűrjük mi és hogyan jut el a gyerekig.
  • A HALÁL TÉMÁJA. A halandóság, akár betegségtől függetlenül is, jellemző téma lehet ezekben a napokban. Gondoljuk át családilag mit vallunk erről, és azt képviseljük. Minden kérdésére kapjon válasz a gyermek, akármennyire úgy gondoljuk, hogy meg kellene-e azt már kérdeznie. Amikor többet nem kérdez, akkor tudhatjuk, hogy választ kapott arra, ami érdekli. Néhány nap után ismét felhozza valószínűleg. Kevésbé szerencsés helyzet máshoz irányítani válaszért, de egy kompetens felnőtt azonnali elérése, felhívása, még mindig jobb, mint válasz nélkül hagyni a gyereket, ugyanis a saját ötletei sokszor vadabbak, mint a valóság. Ha nem tudunk erről beszélni vele, mert saját feldolgozatlan érzéseink gátolnak ebben, dolgozzunk magunkon.
  • ELCSENDESEDÉS, NYUGALOM, BELSŐ BÉKE MEGTALÁLÁSA. Fontos megemlíteni azokat a gyerekeket, akik otthon jobban vannak, sikeresebbek tanulnak, ügyesebben küzdenek meg a feladatokkal. Számukra az intézmény okozhatta a korábbi feszültséget, aminek a tanulságaival érdemes foglalkozni.
  • BÖLCS GONDOLATOK, MORÁLIS FEJLŐDÉS. Megmutatkozhat, hogy a gyermekében több van már értelmileg és érzelmileg, mint amire eddig gondolt volna. Ismerje el, ha ez önben meglepetést okoz, és bátorítsa beszélni, írni a gyermekét. Meglehet, hogy eddig túl kicsinek gondolta, de az is előfordulhat, hogy tényleg átlagon felüli együttérzés és lényeglátás jellemzik a gyermekét.
  • KREATÍV OLDAL MEGERŐSÖDÉSE. Az olyan megnyugtató tevékenységek, mint a festés, versírás, rajzolás, gyurmázás élményfeldolgozásra adnak lehetőséget. Gyakran olyan gyerekek is feltűnnek ilyen szándékkal, akikről a környezete nem hitte volna ezelőtt.
  • IGAZODÁS AZ ÚJ ELVÁRÁSOKHOZ. Vannak gyerekek, akiknek nincs semmilyen tünetük, azt teszik amit adott esetben elvárnak tőlük akár otthon, akár iskolában legyen az. Az ilyen gyermekek viselkedését sokszor olyan természetesnek veszik a szülők, hogy nem szánnak időt annak elismerésére. Köszönet illet és bátorítás, elismerés minden olyan gyermeket, aki a mostani változékony helyzetben is stabilitást mutat tanulásban, segítségnyújtásban, gondoskodásban, rendszeretetben, szorgalomban, vagy ezek közül többen is.
  • KEDVETLENSÉG, KÖZÖMBÖSSÉG MINDEN IRÁNYBA. Főleg akkor, ha ez nem csak a tanulásra vonatkozik, hanem a gyermeke már játszani sem szeretne, ijesztő lehet. Nézzen rá, hogy az online közösségben ami kialakult van-e a gyermekének társa, szövetségese, barátja, vagy kiközösítik esetleg. Bízzon rá feladatokat otthon, az a gyermek akit kiszolgálnak nem érzi hasznosnak magát, nincs szerepe a családban, és az iskola kiesésével motiválatlan, céltalan lehet. Gondoskodjon állatokról, növényekről, vagy a hűtőből fogyó áruk listázásáról akár, hogy érezze, kell a családban. Tekintse át a napirendjét, legyen jó napirendje. Mozogjon többet szabad levegőn. Úgy általában: a szülei osztatlan figyelmét élvezhesse, ne kelljen küzdenie érte, ne legyen olyan családtag, aki nem foglalkozik vele egyáltalán, bármit tesz. Akár a dicséret, figyelem, vagy testkontaktus hiányzik neki, vegye kezébe Ön azok pótlását. Ha nem is öntől várja, lehet hogy elfogadja, ha kitartóan próbálkozik. NE VÁRJON ARRA, HOGY MAGÁTÓL JOBBAN LEGYEN, CSELEKEDJEN, KÉRJEN SEGÍTSÉGET.
  • Megköszönöm szíves visszajelzését!

Kovács Katinka iskolapszichológus, @Katinkanéni Facebookon.