Alapítványunk adószáma
Elektronikus napló

A képre kattintva beléphet az elektronikus naplóba!
Névnap
Ma 2018. október 23., kedd, Gyöngyi napja van. Holnap Salamon napja lesz.
Inárcsi tehetségek felfedezése

A logóra kattintva elolvashatja beszámolónkat.
Határtalanul

A logóra kattintva elolvashatja beszámolónkat a 2018. évi kirándulásról.
Tanórán kivüli munka
Ki olvas minket?
Oldalainkat 74 vendég böngészi
Kultúra / Események / Tábori élménybeszámoló, avagy mi is az a Zamárdi feeling…

Tábori élménybeszámoló, avagy mi is az a Zamárdi feeling…

Utunk Zamárdiba augusztus 1. napján 6 órakor vette kezdetét, amikor az Inárcs-Kakucs állomásra befutott a vonat. Pestig beszélgetéssel ütöttük el az időt, ki-ki a maga módján. Vonatunk megérkezését követően a metróhoz siettünk. Kicsit döcögtünk, de sikerült épségben leszállni. Metróra fel, metróról le, az alábbi ritmusba követték egymást a dolgok, úgy körülbelül 20-30 percig. Majd földalatti utunk végeztével a Déli pu.-hoz siettünk. Az időt itt is, mint a vonaton, beszélgetéssel, viccelődéssel töltöttük. Gyorsan felszálltunk a vonatra, valaki az ablakával szenvedett, mások meg nevettek,  ahogy a másik a nyithatatlan/csukhatatlan ablakával szenved…Akár egy egész életet is el tudtunk volna társalogni, de ennél sokkal jobb dolog történt. Nem az, hogy egyesek megtalálták a szendvicseiket, hanem megérkeztünk Zamárdiba.

 

Lepakoltuk a csomagjainkat és elindultunk a tábor felé. Séta közben természetesen Zamárdi gyönyörű helyeit csodáltuk. Utunk vége felé néhányan már tudni vélték, hogy mindjárt a táborba érünk. Igazuk is volt, megérkeztünk...Először mindenki igyekezett megtudni, hogy melyik faházba került beosztásra. Kicsit türelmetlenkedtünk, de végül is sikerült elfoglalnunk az akkor még tiszta és rendezett házakat. Kíváncsiak voltunk, hogy ki lesz a szobatársunk, A mi szobánk egy nagyon jó közösségé kovácsolódott. Elkezdtük felfedezni a tábor rejtett és rejtetlen zugait. Kis túránk a próbák kezdetének hírére abbamaradt. Könnyes búcsút vettünk szobatársainktól és próbálni indultunk.. Az első próba ismerkedéssel és játékkal telt. Bemutatkoztak a nevelők és a gyerekek egyaránt. Ezután mindenki visszaszállingózott a szobatársaihoz, és folytatták a felfedező útjukat...Miután ezt is meguntuk, beszélgetni kezdtünk…Érdekes dolgok derültek ki egymásról. Számos programon vehettünk részt, mint pl.:névkígyó,számháború, határőr. Ki mit tud? és hát mindenki kedvence, az Esti próba VIII., amin jókat nevettünk. S végül, de nem utolsósorban, ami nélkül nem Balaton a Balaton, ott volt még a strand.
Szerintem mindenről szóltam…Hoppááá…A puding próbája az evés, ez nem csak a pudingra igaz…7 napunk ételei hol a párizsi konyhát is  megszégyenítő ügyességgel készültek, hol meg…hááát őm, tudjátok, hogy van ez.
Az utolsó nap az előadássokkal telt, szerintem minden darabból a  maximálisat hozták ki mind az előadók, mind a rendezők. Volt fáklyás menet is, amit minden évben megrendeznek Fodor Mihály emlékére. A parton még élveztünk egy előadást. Tanáraink engedélyévél hajnalig fent voltunk…Így nehezebb volt a kelés, mint úgy általában, de valahogy mindenkinek sikerült….Sokak ,,örömére” megkezdődött a pakolás és takarítás…Hááát, egyetlen pozitívumot tudok felhozni a takarítás mellett, hogy ilyenkor előkerülnek a fél pár zoknik. Végül sikerült viszonylag szépen átadni a szobát… Elindultunk a vonatig (Hál’ Istennek nekünk, inárcsiaknak nem kellett cipelnünk a csomagjainkat, mert elvitték helyettünk) Kicsit vonatoztunk, megérkeztünk Pestre, itt mindenkitől elbúcsúztunk, mondogattuk, hogy majd ,,Zami Gyümin majd találkozunk. Ezután a nemes  földalattival utaztunk a Déli pu.-ig. Ennyi embert még életemben nem láttam.  Ezt én a Sziget Fesztivál végének tudtam be. Sajnos lekéstük a vonatunkat, és csak a következővel indultunk haza…Megnéztük a táborba készült képeket és beszélgettünk, fogadkoztunk, hogy jövőre is eljövünk, remélem lesz rá lehetőségünk. Majd késő délután megérkeztünk Inárcsra fáradtan, de élményekkel telítve. Zamárdi volt, Zamárdi van, Zamárdi lesz.

Zsiros Dániel