Az elmúlt tanév végén azzal a reménnyel adtuk be pályázatunkat, hogy négy év szünet után hetedikeseink újra részt vehetnek a Határtalanul program keretében egy erdélyi kiránduláson. Február végén értesítettek bennünket, hogy biztosítják számunkra a lehetőséget, és ezzel kezdetét vette egy több mint kéthónapos előkészítő munka.

Ezek után május 24-én fél hatkor 35 tanulóval és négy pedagógussal elindultunk Erdélybe. Reggel megismerkedtünk Fülöp Antóniával a honismereti vezetőnkkel, és Tóth Jánossal, a gépkocsivezetővel. Mindketten nagyon jó munkát végeztek az egész kirándulás alatt. Mindent megtettek azért, hogy biztonságban és jól érezzük magunkat.

Első állomásunk Nagyvárad volt, ahol az esővel dacolva először a bazilikát néztük meg a Szent László-szoborral. Itt Novák Panna ismertette a Szent Lászlóhoz kapcsolódó hat csodát. Majd ellátogattunk az Ady múzeumba. Láttuk a költő szerkesztőségi íróasztalát, sok hozzá köthető tárgyat és korabeli fényképeket. Meghallgattuk a helyi idegenvezető érdekes történeteit, majd Tóth Izabella elszavalta a Szeretném, ha szeretnének című verset. Ezután sétát tettünk a főtéren, majd felkerestük a Fekete Sas palotát.

Tovább utazva megálltunk a Király-hágón. Sajnos az eső miatt nem gyönyörködhettünk a kilátásban, így folytattuk utunkat Kolozsvárra. A kincses városban Mátyás király, és Bocskai István szülőháza nagyon közel van egymáshoz, ezért mindkettőt meg tudtuk nézni.  Ezután a Szent Mihály templom előtt a monumentális Mátyás-szobrot csodáltuk meg.

Innen első napi szállásunkra, Torockóra utaztunk, ahol nagyon finom vacsorával vártak bennünket, és a szobák is minden igényt kielégítettek.

Második nap először Torockón tettünk egy kis sétát, megnéztük a történelmi Magyarország legrégebbi lakóházát, ami 1668-ban épült. Délelőtt Erdély egyik leglátogatottabb természeti képződményét, kirándulóhelyét, a Tordai-hasadékot kerestük fel. Cziegler Ivett ismertette velünk a hasadék keletkezésének legendáját. Rövid túránkat hidak és barlangok tették izgalmassá. Közben Adamcsik Laurának sikerült találni egyet Szent László pénzéből, legalábbis a legenda így nevezi a 40–50 millió éves óriási egysejtűek megkövesedett maradványait.

Innen a tordai sóbányához mentünk. Egy 650 méteres folyosón jutottunk a tárnába, ahol megismerkedtünk a sóbányászat történelmével és kellékeivel. Ezután a lépcsőn leereszkedtünk 13 emelet mélységbe, ahol csónakázó tó és óriáskerék is van. Néhányan felültek az óriáskerékre, ami különleges élmény 40 méteres mélységben a föld alatt. Felfelé többen szerettek volna lifttel jönni, de a hosszú sort meglátva, ők is a lépcső mellett döntöttek. Jó hangulatban mindenki könnyedén teljesítette ezt a próbát.

Útban a második napi szállásra, még megálltunk Nagyenyeden, ahol előbb megkoszorúztuk az 1849-es magyar ellenes vérengzés áldozatainak emléktábláját, majd rövid sétát tettünk a kollégium udvarán, ahol Kovács Marci olvasott fel egy részletet Jókai Mór A nagyenyedi két fűzfa című elbeszéléséből. Közben a helyi diákok a középiskolai ballagásra készültek, és a hagyományaikhoz híven fűzfavesszővel díszítették a bejáratot.

18 óra tájban érkeztünk meg Alvincra, ahol a helyi református egyház vendégszállásán töltöttük az éjszakát.

Harmadik nap először Gyulafehérvárral ismerkedtünk meg. Megnéztük az erődöt, benne az érseki székesegyházzal. A székesegyház előtt Furus Krisztián idézte fel a szebeni csata történetét. Benn pedig koszorút helyeztünk el Hunyadi János síremlékén. Volt időnk egy kis vásárlásra is. Jó lehetőség volt ez az angol nyelv gyakorlására. A legtöbb árus nem beszélt magyarul, de tanulóink ügyesen, egymást kisegítve megtalálták a megoldást.

Innen Vajdahunyadra utaztunk, ahol a vár történelmével ismerkedtünk, és megcsodáltuk építészeti megoldásait. A várbörtönben láttuk a középkori kínzóeszközöket, a kápolnában és a lovagteremben korhű ruhába öltözött szereplők fotózását, filmezését lestük meg. Az udvaribolonddal néhányan búcsúzóul még közös fotót is készítettek. Kora délután Déva felé indult velünk a busz. A szikrázó napsütés és a nagy meleg ellenére gyalog másztuk meg a 250 méter magas várhegyet. Az erőfeszítésünk jutalma a csodálatos panoráma volt.

A várból leereszkedve Szászvárosba utaztunk, ahol a Dévai Szent Ferenc Alapítvány által fenntartott Szent Erzsébet Gyermekvédelmi Központban volt a szállásunk. Miután elfoglaltuk szobáinkat, átadtuk, a több doboznyi tisztítószerből, tisztálkodószerből, édességből, tartós élelmiszerből álló adományunkat. Minden gyermeknek külön is készítettünk egy kis édességcsomagot, amit tanulóink személyesen adtak át a találkozáskor.

Itt tolmácsoljuk a szállásadóink köszönetét mindazoknak, akik részesei voltak az adománygyűjtésnek. Mi magunk is köszönjük a sok önzetlen segítséget. Nem várt mennyiségű adomány gyűlt össze, ami biztosan jó célt szolgál.

A gyerekek hamar megbarátkoztak egymással, a csepergő eső ellenére sem maradt el a szokásos focimeccs. Sötétedés után előkerültek a gitárok is. Svorcz Levente gitárjátékával kivívta a helyiek elismerését.

Már majdnem éjfél volt, mire mindenki letusolt, és nyugovóra tért. Nem csoda, hogy szombaton kicsit korainak tűnt a ¾ 7-es ébresztő. Az álmosságot hamar sikerült elűzni, mert mindenki vágyott már haza, ezért erőt vettünk magunkon, és a tervezett időben elindultunk.

Utolsó állomásunk Marosillyén volt, ahol megtekintettük Bethlen Gábor szülőházát. Egy rendhagyó történelemórán vettünk részt, majd reneszánsz jelmezekbe öltözve Adamcsik Laura, Kálmán Fruzsina, Horváth Emma és Riesz Abigél dicsőítette Bethlen Gábort, Erdély aranykorának nagyszerű fejedelmét. A velünk utazó nyolcadikos lányok szerzetes ruhát öltöttek, s rögtönzésükkel vidámságot csempésztek a programba. Ezután megkoszorúztuk a fejedelem emléktábláját, majd a határ felé vettük az irányt.

Sajnos több, mint két órát vártunk a határátlépésre, de innen már elhárult minden akadály. Este ½7 körül rengeteg élménnyel gazdagodva, de meglehetősen fáradtan érkeztünk meg az iskolához, ahol a szülők már nagyon vártak bennünket.

Jó volt, szép volt, visszamennénk! Sikeres kirándulásunkhoz kellett:

• Urbánné Kovács Eszter Intézményvezető támogatása
• a tanulók segítőkészsége, nyitottsága
• adományozóink önzetlensége
• Blahó Rózsa és Nyitrai Attila kollégáink segítsége
• a szülők bizalma

mindezt a magam és osztályfőnök társam, Ragályi Katalin nevében is köszönöm!

                                                                                                    Kiss László